HTML

Gaborchi

"Kitartás Jerzy, átutazók vagyunk." (T.) Egy turista megállt egy eldugott-elhagyatott hegyi faluban. A bolt előtt egy öregember ült, megszólította: -Bátyám, modja, van valami nevezetessége ennek a falunak? -Én azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy ez itt a világ közepe. Ha innen elindul, bárhová eljuthat.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

2007.09.12. 08:09 Gaborchi

42 km 195 m a Berni Alpokban

Szept 8, reggel 8:10, Interlaken-Ost pályaudvar. Lekászálódik a tömeg a Grindelwaldi vonatról és megrohamozza a mellékhelységeket. Szomorúan konstatálom ezt a tényt, háromnegyed órája erre készülök. Érzem, hogy nem volt jó ötlet 14 órát vezetni a verseny előtti napon. A hálózsákban hánykolódástól sem lettem sokkal kipihentebb. És valamit a kajával is nagyon elszúrtam. De lehet, hogy csak a stressz. Mégiscsak életem első hegyimarathonja.
Feszült tekintetű futócipős arcok tömegelnek a Casino felé. Tegnap este megnéztem a helyszínt, talán akkor kezdett fájni a gyomrom. Kezdtem felfogni, hol is vagyok. A főutcán állt már a rajtkapu, Welcome Runners, és a korábbi győztesek fotói. Az utcán zenekarok, a Casinoban felvettem a rajtszámot,  megnéztem az élversenyzők köszöntését, aztán elcsíptem a Grindelwaldi vonatot, és beájultam a sátorba az Eiger északi fala alatt.

Feszülten keresem a csomagleadást, meg is találom, és megrendül a hitem a svájci szervezettségben. Hatalmas teherautókba dobáljuk a zsákokat, ömlesztve. Aggasztó.
Némi sorállás után sikerül bejutnom egy kék kunyhóba, valamivel könnyebb az élet. Érzem, hogy ezen a téren még várnak rám kihívások a nap folyamán.
A rajtzóna lassan megtelik, leghátulra állok, keresem T.-t, hiába. Próbálok melegíteni, ráhangolódni. A szpíker svájci kimértséggel és akadozó angolsággal -nem egy Péter Attila- izzítja a hangulatot. Az égen, hosszú füstcsíkot húzva ejtőernyős zuhan. Ő hozza a rajtpisztolyt. Mikor ellövik, tüzijátékok hasítják a kék eget.
Körbejárjuk Interlakent, a város intelligenciája, kimért urak és hölgyek vetkőznek ki önmagukból kis időre és kerepelnek, kiabálnak mint a gyermekek.
Úgy tűnik, a tervezett tempót minden  gondom ellenére tudom tartani. Igaz, a hegyek még messze. Festői rétek, a Brienzi tó partját is meglátogatjuk. Mire beérünk a rejtői falvakba -Wilderswil, Gsteigwiler, Zweilütschinen- már több rezesbandát hallottam mint rövid életemben  összesen. A kolompzenekarokról nem is beszélve. Jé, emelkedő... No azért ez még csak dombocska, nem is lassulok. A Zweilütschineni vasúti csomópont előtt vadászok lövöldöznek a levegőbe. Percekig visszhangzik a sziklafalak között. A falu végén a betonmixer tülköl vadul. Itt még mindenki nevet, alig jöttünk 16km-t. Hullámzó ösvények a szűk völgyben. A Weisse Lütschine folyó vadul zubog mellettünk, záródik a fenyves a fejünk felett, egyre kevesebb a néző, a zenélő. Futunk, futunk, a tempó még jó, a vidámság megvan. De már szüremlik bele némi feszültség. Utolérek egy vak futót, társa vezeti. Gondolatban megemelem a sapkámat.
Lauterbrunnenben úgy tűnik, célba értünk. Fergeteges karnevál fogad, itt aztán kapunk adrenalint. Ezt nem lehet leírni. Integetek a népnek, ők vissza, zenélnek, kiabálnak, énekelnek, buzdítanak, őrület, menni kell fokozódik a tempó, beáll a ritmus, elhagyjuk a féltávot, most kezdünk bemelegedni, integetünk a harmonikás bácsinak, és tovább a világ legszebb völgyén felfelé. Fejünk felett vizesések, siklóernyősök köröznek, átvágunk egy nagy réten, át a folyón, aztán vissza a városba, újabb emelkedő, lazán előzöm az embereket, aztán... Hé. Ez az emelkedő nem akar véget érni. Lehet, hogy nem is olyan hülyék akik sétálnak?
Gyanús, hogy 250 méterenként vannak a táblák. Ilyen meredeken legutóbb a Magas Tátrában mentem, egy gyilkos túrán. Nem arról volt szó, hogy ez egy futóverseny? T. utolér, és megállapítjuk, hogy a Jungfrau Marathon itt kezdődik. 26 km-nél járunk. Eddig volt az élvezet.
Végkimerültségben érek a kaptató tetejére. 5km-en jöttünk több mint ötszáz métert. A vizesések messze alattunk. A frissítőpontok választéka pazar, ezt most igen nagyra értékelem. Értékelném, ha le bírnék nyomni bármit is. Viz, iso, erőleves, Coca-Cola (!), banán, energiaszeletek és gélek, a végefelé nagyjából kilométerenként. És masszőrök, szanitécek.
Wengenben még kapunk egy kis ízelítőt a civilizációból, zenekarok és ünneplő tömeg formájában. Ilyen már nem lesz Kleine Scheideggig. Ha odaérünk. Apró kényelmetlenség, hogy a városkának egyetlenegy vízszintes utcája sincs. Elcsábulok egy masszázsra, addig is ülök. Tömegek előznek le, legyintek.
Erdészeti utakon nyomulunk felfelé, ritkul az erdő. 35km. 35,250m. 35.500m. 35.750m. 36km. Gyerekek!!! Már csak 6 km!!! Ezt féllábon is. 37nél együtt kurjongatok két angollal. Öt kilóméter??? Nekünk, akik idáig eljöttünk??? Ugyan gyerekek, vicc...
A jobb vádlim másként gondolkodik, bele-bele csippant a görcs. Na, ez nem vicc. Hülyén néznék ki a pálya szélén ülve. Ilyen közel a célhoz. Megint beugrok egy masszázsra, a semmi közepén két hölgy veszi kezelésbe a futóműveket, vidámak, én is az vagyok.
A szekérúton keresztben kordon. Hegyi ösvényre térünk. Nevezhetném lépcsőháznak is, ha nem inogna minden kő a lábunk alatt. A futókból vánszorgó válik. Fejünk felett feltűnik az Eiger gleccsere - addig megyünk. Végtelen sor, Chilkoot-hágó hó nélkül. A Magas-Tátrában az ilyen utakhoz láncot tesznek. De lehet, hogy csak fáradtak vagyunk? Közel 6 órája jövünk. A havasi kürtösök jól nyomják. Vagy csak képzelem? 40.
Le kell ülnöm. Le is fekszem. Megjelenik mellettem egy pasas, Air-Glacier sapkában. Igen, innen csak a helikopter tud levinni ha a lábam nem.
40,5 és látom az emelkedő végét. Most elhiszem, hogy megvan. A csúcson görcsölő futókat próbálnak életre lehelni. Én élek! Vizszintes szakasz jön, aztán lejtő, rohanok. Hol a 41es tábla? Ott ott előttem. Hé, ennek görbül a vége, ez kettes, felnézek, FINISH, visz a lejtő, mindkét vádlimat csipkedi a görcs, majomugrálásra váltok, lekapom a sapkámat, hülye módon hadonászok, az arcomat valami szorítja. Egy ismeretlen ember veregeti a vállamat, én is mondok neki valamit, talán, hogy gratulálok, isten tudja milyen nyelven, de érti, itt mindenki ért mindent, nyakamba akasztják a medált, aztán nekiroskadok a korlátnak. Felettem az Eiger fala. Hátam mögött a cél.

200 méter a Kleine Scheideggi vasútállomásig. Nem a fáradtság miatt állok meg többször. Meg kell törölni a szemüvegemet.

A csomagok rajtszám szerint szortírozva egy raktárban. Mikor látják, hogy nem állok a lábamon, odahozzák. A vak futó engem kér meg a fotózásra. Ezt valahogy különös megtiszteltetésnek veszem.

Sör az Eigerwand vendéglő teraszán. Sok ember ül egyforma sárga pólóban, csillogó plecsnivel a nyakában. Az arcukon a nagy titkok tudóinak csendes mosolya.

3 komment

Címkék: sport utazás futás svájc marathon jungfrau szurkoló 42195m


A bejegyzés trackback címe:

https://gaborchi.blog.hu/api/trackback/id/tr16163358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alan01 2007.09.12. 14:32:15

Sok ilyet olvastam már, írtam is néhányat, de mindig nagy izgalommal olvasom, mintha nem tudnám, hogy mi lesz a vége, és a végén mindig meghatódok, pedig nem vagyok egy nyavalygós típus. Tudjuk, hogy az utolsó néhányszáz méteren így vagy úgy, mindenki zokog.
Szerintem másold be írásaidat a Futobolondok topicba. Mindig nagy katarzis egy részletes beszámoló egy kevéssé ismert versenyről.

Alan01 2008.02.26. 14:59:18

Kedves Gaborchi, vagy esetlegesen más, akit érdekelhet: beneveztem az idei Jungfraura. Remélem, nem ejtenek ki a sorsoláson. Autóval megyek, az autóban van hely. Ha valakit érdekel a költségtakarékosabb utazás, irjon az alan2001@freemail.hu - ra és készüljön rendesen. Én már régóta főleg szinteket futok. Üdvözlettel Alan

Gaborchi · http://gaborchi.blog.hu/ 2008.03.01. 19:48:59

Szia, Nekem egyelőre a távoli jövő homályába vész az idei Jungfrau Marathon, bár regisztráltam már.
Javaslom, hogy a szintek mellett gyors, könnyű félmarathonra is gyúrj, azzal sok időt és fáradtságot spórolsz az elején, ami a végén még jól jöhet. A második fele meg sok helyen inkább hegyi túra, én a Tátrában fogok erre készülni (Csorbató - Kriván / Rysy, Ótátrafüred-Nagyszalóki csúcs - ezek kb ugyanazt a terhelést kinálják mint a JM utolsó 16km-e. Azért jó, ha az első viszonylag lazán emelkedő 25 km-en nem kell megerőltetned magad.)
süti beállítások módosítása