Ilyen nálunk nem volt. Nálunk a polgárság megszüntetésének egyik útja a polgárság, mint életforma lehetőségeinek megszüntetése volt. Merthogy presszóba a polgár nem megy. És a vidéki városokban csak presszók maradtak.
Ez jut eszembe most, a XXI század elején a Váci csokizóban, a teraszon üldögélő nép, a laptopokat bűvölő fiatal értelmiség, és a finom csokikat majszoló idősebb korosztály láttán.
Örülök, hogy vannak ilyen helyek, örülök, hogy van ez a hely.
Nem veszett el a remény.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.