Pár méterrel arrébb ott állt a munkagép gazdája. Egy hatalmas söpűvel tologatta le a sárgalacsinokat az útról. Akkor arra gondoltam, ezeket mi sohasem fogjuk utolérni.
2007.10.25. 21:45 Gaborchi
Semmeringi történet
Egy szép tavaszi délelőttön lehajott fejjel sétálgattam eme szép üdülőhely utcácskáin. Nem volt rossz kedvem, csak túl nagy volt a buli előző éjjel. Emiatt szépen lemondtam a tervezett nagy túráról és kezemben kólával, fejemben fájással bóklásztam a falu szélén. Egy aszfaltozott ösvényen haladt az út. Az éjjeli vihar mindent sártengerré változtatott, egy hatalmas munkagép az aszfaltra is rengeteg sarat hordott. Nem zavart persze különösebben, egykedvűen baktattam, kerülgettem a sárcsimbókokat.
Pár méterrel arrébb ott állt a munkagép gazdája. Egy hatalmas söpűvel tologatta le a sárgalacsinokat az útról. Akkor arra gondoltam, ezeket mi sohasem fogjuk utolérni.
Pár méterrel arrébb ott állt a munkagép gazdája. Egy hatalmas söpűvel tologatta le a sárgalacsinokat az útról. Akkor arra gondoltam, ezeket mi sohasem fogjuk utolérni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.