Gaborchi

Forrás: Hunrun.com

Jungfrau Maraton Svájc

Sziasztok. ha megengeditek pár mondatban elmesélném 10 év kihagyás utáni (harmadik) maratonomat. Jungfrau Maraton Svájc.

Ahogy én tudom ez a legrangosabb (4000 induló) hegyi maraton Európában. Tavaly ilyenkor a Napos oldalban összefutottam egy régi iskolatársammal ( Erős Gábor) aki friss élményeit mesélte e versenyről.Meggyőző volt. Hazaérve utána néztem, és a fotók láttán azonnal döntöttem. Már csak társakat kellett keresnem a vállalkozáshoz. Ez kb év elejére össze is jött, három egomi és egy bajnai futó személyében. Ezután már csak egy dolog aggasztott, a felkészülés illetve az hogy a térdem bírja e? ( a jobb elég rozoga) Az egész 'évet' e felkészülésnek vetettem alá. Kezdve a januári alapozós futások Bélával, aztán a Normafa, Vasi, Kékes, Bükk,Bakonysárkány, és környékbeli futások, három vaskapu egymás után, 15km után vasi, Dobogókői harmincasok, azt hittem jól felkészültem, TÉVEDTEM!!! de erről majd később.

Közben alakulnak a dolgok , február végén értesitettek a svájciak ,h elfogadták a nevezésünket, és nagyon jó szállást is sikerült találnunk.(4500ft/nap, Interlaken belváros). A tervemet nemigen propagálom, mit mondok ha esetleg nem sikerül? még az utsó pillanatban is feltételes módban beszélek róla, öröm,hogy kijutottunk, ajándék lesz ha teljesítjük. A többieknek hetente üzenek , hogy fussanak, HEGYET SOKAT, de nem hallgatnak rám, megszívjátok írom nekik, megszívtuk mondták vasárnap.Az utolsó héten sokat memorizáljuk a domborzati metszetet ( ld melléklet) látjuk h emelkedik a vége erősen de hogy ennyire?. Zsúfolt egy kicsit az utolsó pár nap, kettővel előtte még nem tudjuk mivel megyünk, nem baj futásra már nem kell időt szakitanunk, rápihenünk. Még egy fohászunk van, ne legyen rossz idő a versenyen és lássuk a tájat odafönn, hátha a látvány segít könnyebben elviselni a szenvedéseket. Csüt este indulás, 12 órás utazás után dél körül érkezés,ámulás, szállás elfoglalás, rajtszám átvétel.Tetszett, hogy a rajtszámunkon a nevünk, nemzetiségünk és a magyar zászló is rajta volt, később a rajtnál azt lestük ki honnan jött. A hátoldalán pedig az eddigi eredmények és egy teljes orvosi kérdőív volt ( ezt persze már csaka verseny után vettük észre, úgyhogy nem töltöttük ki). Kaptunk még egy kis cédulát a rajt számunkkal és egy kis madzagot amivel ezt felrögízthettünk a batyunkra aztzán már fel is dobhattuk a számozot teherautókra, NO személyzet, tanulhatna a BSI.Este tészta parti, na nem a hivatalos az fizetős volt ( svájcba minden pézért van) hazai milánóit ettünk dupla adagot.Reggel. Az első dolgunk időjárás kémlelés, süt a nap15 fok, szuper, tollászkodás ruházkodás csip, rajtszám, zene, kaja.Séta a rajthoz, a környező utcákból mint a kis oldalpatakokból csatlakoznak be a futókinézetűek. Nagy a nyüzsgés zene, speaker, (akit nem értünk), elég nyugodtak vagyunk,elköszönünk .Szokás szerint az első sor környékén settenkedek, váltok egy pár szót Simone Staicu-val megígérem neki h győzni fog.Szól a svájci himnusz, aztán ágyúlövés, megkezdődött. (560m) A közönség az KÖZÖNSÉG SZURKOLÓ KÖZÖNSÉG, utoljára Bamberggben láttam, hallottam hasonlót, nem a hidegtől voltam libabőrös. Két kört futottunk a városban hogy minél tovább ünnepelhessenek, aztán elindultunk a völgy felé. Rengeteg zenész, kerplős és kolompos adja az ütemet, kiveszem a fülemből a zenét amikor ilyenhez érek, csak magyar számokat válogattam össze, ez fog segíteni ! Mirigyék, Hernádi, Neoton, Bergendy,sokat segítettek.de volt egy titkos receptem is, tanítványaim telefonra rögzítették egyenként és kórusban is szurkolásukat ezt szántam a végére mentőövnek.Nagyon gyorsan mennek a kilométerek az első ( 850m ) félmaraton pillanatok alatt eltelik ebben még csak egy vaskapunyi emelkedő van.1h42. Nem megy a futás huszas csapatok tucatjai előznek meg nem tudok gyorsabban a betervezetthez képest már 15perc hátrányom van,és még hol a hegy? Kb 23-nál beérünk egy faluba olyan szurkolás fogad mintha én vezetném a mezőnyt,itt egy kicsit sírtam. E falu végén kaptuk az első pofont, elkezdett emelkedni, az volt gyanús, hogy a km jelzések 250 méterenként következtek, a meredekségét a macskalépcsőhöz tudnám hasonlítani egyszerően nem lehetett rajta futni, mindenki gyalogolt.ez kb 3km volt utána enyhült, olyan vasi felső szakasza szerűvé. Itt már lehetett váltogatva futni ill sétálni.Persze iszonyúan lelassultunk nem hazudok voltak 14 perces km-eink.( 1250m) Ezt miért nem mondta senki? meg azt sem hogy nem tudok gyalogolni, majd ki köptem a tüdőmet , a svájciak mek úgy mentek el mellettem( ők is sétálva) mintha álltam volna, az egész versenyen egy embert sem előztem le. Az összes frissítőnél ( hívjuk őket terülj asztalkámnak) ittam, egy kóla egy víz, ennyit még egy versenyen sem ittam, a kóla nagyon jó volt! Továbbra is jól mentek a kilométerek futás-séta rendszerben, 37 körül (1720m) a Neoton marathon című száma zúgott a fülembe, hirtelen azt vettem észre, h látom a lehelletemet, beleértünk a felhőbe, látótávolság kb 10-15 méter, a gleccser látványa már nem fog segíteni.A "pálya" is megváltozott, az eddigi kétméter széles köves út, 40 centis sziklás ösvénnyé keskenyedett, és elkezdett emelkedni de nagyon. Már szinte mindenki síugró tartásban a combját kézzel lenyomva bandukol,itt már nem lehet előzni, a mostani pozició lesz a végleges ha csak ki nem dől valaki a sorból. Kipróbáltam, előre nyújtom a kezem, majdnem leér a földre. Lépcsőjáráshoz hasonlít 30centis fokokkal. Két km-ként vannak frissítők de nem bírom ki addig kérek vizet egy szurkolótól, a lábamnak kutyabaja, csak nem tudok gyorsabban menni,nem szoktam káromkodni, futás közben mégúgy se ,de egy kurva életbe kiáltás elhagyta a számat . ( 2200m) Svájcinak kéne lenni. Aztán felérünk a végén van egy kis lejtő itt kiengedem a féket repesztek lefele, késő lent kellet volna vitézkedni, a cél előtt Mariann, a segítőnk átadja a zászlót hogy dicsőséget szerezzek hazámnak, kiabálja is mindenki, hogy forca forca...a kijelzőn 4h36perc (4órát terveztem) a nevem és a helyezésem (577) Nincs különösebb katarzis szép csendesen tudomásul veszem ( a körülöttem érkezők is csendesek) nem ilyennek képzeltem a célba érkezést. (azért pár perc múlva eltörött a mécses) Bennem maradt egy csomó minden hiába a hosszú felkészülés, nem tudtam kifutni magam. Úgy kellett volna összerogynom a célban, hogy a mentő vigyen el.. pedig enél többet nem tudtam kisajtolni magamból, egy dunaparti tízesen széttudok szakadni, itt meg belötyögök a célba.

Jöjjenek csak egyszer a svájciak az alföldre majd adok én nekik!... A hegyen kb öt perc múlva elkezdtem fázni, azt terveztem megvárom a többieket,h eggyütt örüljünk, de annyira vacogtam hogy orvost akartak hívni.Csattogó fogakkal elbotorkáltam a csomagokig,aztán elindultam a zuhanyók felé, annnyira rázott a hideg, hogy teljesen begörcsölt a felsőtestem, beálltam ill ültem a forrró víz alá és ott reszkettem még vagy negyedóráig, a többi futó állandóan felakart segíteni azt hitték baj van. Valószínű hogy nem csak a hideg hanem a kimerültség okozta ezt.2 óra múlva megtaláltuk egymást a többiekkel, kölcsönösen gratuláltunk, aztán elindultunk a vonat felé, nem volt értelme fent maradni ködés hideg, odalett a pompás kilátás. A vonaton összefutottunk Erősgabival, a megfertőzőnkkel, ő is befejezte szintidő ( 6.30) előtt egy picivel.Este megbeszéltük a dolgot... szerintem nem kellene nekik kétszer mondani a következő évit...levontam-tuk a konzekvenciát és hát kellene javítani.. jut eszembe mit csináltok 2009 szept 8.án?